← VISSZA
Szülei Életrajz: Egyebek
Verebély Erzsébet, Matolcsy Mátyásné
- Verebély Tibor (1875-1941)
- Bókay Nadine (1887-1957)
- Két híres orvos dinasztia leszármazottjaként született 1918. január 18.-án. Apja Verebély Tibor sebészprofesszor, anyja Bókay Nadine, Bókay János orvosprofesszor unokája, Bókay Zoltán gyermekorvos professzor húga. Testvérei: Tibor (ő is híres sebész volt), Pál, Judit, Nadine. Erzsébet volt a legfiatalabb az öt gyerek közül. Gondtalan gyermek és ifjú kora volt a jómódú polgári családban, a nyarakat Bélatelepen, a Balaton melletti családi villában töltötte. Kitüntetéssel érettségizett, de további életét döntően meghatározta, hogy 17 évesen megismerkedett Matolcsy Mátyással, a mérnök-közgazdász politikussal. 18 éves korában esküvő (1936) és 1937-ben már megszületik első fiúgyermeke, Miklós. Ezt követően még három születik: Mátyás (1938), Tamás (1941), Erzsébet (1945), a család és férje politikai karrierjének segítése töltötte ki. Házasságának első 8 évét (1936-44) a „három-lakiság” jellemezte: a téli időszak Budapesten a Lónyai utcában, tavasz-ősz Farmoson, férje szülőföldjén, míg nyáron, Bélatelepen a Verebély család körében.
1944 őszén, a közeledő szovjet hadsereg elől férjével, két gyermekével (Miklós Farmoson maradt, mert mozgáskorlátozott volt) Sopronon keresztül egy München melletti tanyára menekültek. Itt Altöttingben, 1945 áprilisában születik meg Erzsébet nevű lánya. Férjét a bevonuló amerikai hadsereg elfogta és politikai fogolyként átadta az új, kommunista vezetésű magyar hatóságoknak. Magára maradt a három kisgyerekkel (a legnagyobb is még csak 7 éves) és a háború utáni borzalmas viszonyok között megpróbálta fenntartani a családot (erdei gyűjtögetés, vad-ejtés, munka német gazdánál, stb.…) közben szervezte a hazautazást, hogy férjéhez közelebb legyen, segíthessen rajta. 1946 júniusában vonattal hazatért a család, és szüleinek pesti, Régiposta utcai lakásában nyert befogadást (Judit nővérének és Pál bátyjának családjával együtt) férjét 10 évre ítélte a népbíróság háborús bűnösként, politikai nézetei miatt (szovjet és kommunista ellenesség) és amíg az ÁVH át nem vette a felügyeletet a börtönök felett (1949) minden nap járt ki a Gyűjtőfogházba egy kosár élelmet víve férjének (beszélő csak havonta volt). Ilyen „elfoglaltság” és három gyerek mellett nem lehetett munkába járni, kötéssel kereste meg a család fenntartásához szükséges pénzt.
1950-ben kettős csapás érte: 13 éves Miklós fia 1950. augusztusában vakbélgyulladásban meghalt és férjével minden kapcsolata megszakadt, miután az ÁVH átvette a börtönök őrzését, irányítását. Minden információ megszűnt róla, még 1953-as haláláról is csak késve és kerülő úton értesült. 1951 májusában három gyermekével (nővérével és annak két gyermekével együtt) kitelepítették Besenyszögre egy parasztcsaládhoz (Borosék). Ott mindenféle paraszti-mezőgazdasági munkát megtanult és végzett, ebből tartotta fenn a családot. 1953 végén megszűnt a kitelepítéssel járó lakhelyelhagyási tilalom, csak Budapestre és néhány nagyvárosba nem lehetett beköltözni. 1956 tavaszán Izbégre költöztek (Szentendre külterülete), két fia onnan járt gimnáziumba Budapestre. Az 1956-os forradalom a családot Izbégen érte. 1957-ben megszűnt a Budapesti lakhatási tilalom, ekkor beköltöztek a régi, Lónyai utcai lakásuk egy szobájába albérlőként. A lakásban nagybátyja Bókay Zoltán gyermekorvos-professzor lakott akkor családjával. Az I. számú Gyermekklinikán kezdett dolgozni képesítés nélküli ápolónőként, majd munka mellett elvégezte a gyermekápolói szaktanfolyamot és 1959-ben megszerzett oklevele szerint „Állami csecsemő és gyermek ápolói” szakképesítést szerzett kitűnő minősítéssel. A ’60-as évek végén osztályvezető főnővér lett. 1970-ben ismét súlyos csapás érte: motorbalesetben meghalt 25 éves, fizikus végzettségű Erzsébet nevű lánya ezt a tragédiát élete végéig nem tudta feldolgozni.
1974 januárjában vonult nyugdíjba, saját kérésére. A klinikán próbálták marasztalni, de unokái nevelésének kívánta szentelni energiáit. Öt unokája imádta őt, a „Pesti”-t. Ezt a nevet is unokáitól kapta, kiskorukban így különböztették meg a két nagymamát: volt a pesti (Pesten lakott) és a budai (Budán lakott) nagymama, akikből a széles családban, sőt ismeretségi körben Pesti és Buda lett.
A pontosság, megbízhatóság a szigorú jóság megtestesítője, a családot megtartó összetartó központ volt. A sors fintora, hogy pontosan, egy napot sem tévesztve 76 évet élt, 1994. január 17.-én halt meg.
