← VISSZA
Szülei Életrajz:
Kádár Mihály
- Nincs információ.
- 12 gyerekes elszegényedett erdélyi kisnemesi családból származott. Ambiciózus, céltudatos fiatalember, akit Matolcsy Miklós felfogadott nevelőnek Tamás és Mátyás fiához, később fiaként szerette őt. Nagy tudása, szellemi felkészültsége miatt a fiúk is tisztelték, később barátjuk, majd családtag lett, mivel húgukkal, Melanievel házasságot kötött.
Melaniet 3 éves kora óta ismerte, de „komoly” érdeklődése a szép és aktív lány iránt csak tíz-egynéhány év múlva vett új fordulatot, aminek eredménye képen 1930. június 1. -én megtartották az esküvőt. Nászútra Bécsbe, majd a Szemeringre mentek. Pesten a Ráday utcában bérelt ki egy négyszobás lakást, amit a kor színvonalán rendeztek be, megfelelő személyzettel (szakácsnő, szobalány) és oda költöztek.
Kádár Mihály ekkor már praktizáló orvos, nőgyógyász volt. A Bábaképző Intézetben tanársegéd, az Anya és Csecsemővédő Egyesület előadó orvosa volt. A református Lorántffy Egyesület Magánszanatóriumában nőgyógyászként dolgozott, majd a Szanatórium főorvosa lett és előadásokat is tartott a női betegségekről.
Sorra születtek lányai: Judit (1930), Éva (1933) és Sárika (1936). Farmoson a „Csárdaföldön” (régen a híres Alföldi Csárda állt itt) felépítették az Újházat és a hozzátartozó 10 holdat parkosították, gyümölcsöst telepítettek, bolgárkertészetben zöldség termelést indítottak el. Tagja lett a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének, amelyben a ’40-es években igazgatóvá választották.
1945. szeptember 8.-án letartoztatták, hosszú kihallgatások után a Magyar Közösség perben ő is vádlott lett. A fiatalokból, főként egyetemistákból álló társaságot azzal vádolták, hogy szovjet emlékművek felrobbantására és fegyveres támadásokra készültek. Meglepetésére a börtönben találkozott két Bajorországba menekült sógorával, akiket az amerikaiak adtak át a magyar hatóságoknak. Kádár Mihályt első fokon 15 évre, másodfokon 7 évre ítélte a kommunista „népbíróság”.
A hét év leteltével 1953-ban szabadult, de azonnal kitiltották Budapestről és a Tiszántúli Báránd faluba száműzték és rendőri felügyelet alá helyezték. 1960-ban rehabilitálták, megszűnt a helyhez kötöttség, a Pestről való kitiltás, pályázhatott orvosi állásra. Így lett nőgyógyász orvos Dunaföldváron és gyakran tartózkodott Pesten a Ráday utcai családi lakásban.
73 éves korában halt meg.