← VISSZA
Szülei Életrajz: Egyebek
Dancsházy László
- Matolcsy Judit, Dancsházy Sándorné (1897-1978)
- Dancsházy Sándor (1890-...) ?
- Dancsházy László dr. Dancsházy Sándor református lelkész és Matolcsy Judit első gyermekeként született 1923. október 8-án, Budapesten - de élete első évét a kárpát-aljai Tekeházán töltötte, ahol édesapja lelkészként szolgált 1915-től 1924-ig. Akkor átköltöztek Debrecenbe. Életének meghatározója volt családja, annak szellemisége: a legjobb protestáns hagyományok szerinti közhasznúság, a tevékeny élet, a tudás, a szakértelem tisztelete, az emberség szem előtt tartása. Csak ezt értékelte a szerény iskolázottságú paraszt-vagy munkásemberben és a professzorban egyaránt. Egész életében fontosak voltak számára e családi tradíciók. Gyermek- és ifjúkorában az anyai Matolcsy-család tagjaival volt szoros kapcsolatban, felnőtt- és időskorában ez kibővült az apai-ágú Parag-családdal.
A középiskolát (1937-41) a debreceni négy évfolyamú Felsőkereskedelmi Iskolában végezte. Ez után azzal a szándékkal iratkozott be a József Nádor Műszaki és Gazda-ságtudományi Egyetem agrártudományi karára, hogy a családi birtokon mintagaz-daságot alakítson ki. A világháború közbeszólt, orosz hadifogságba is került. Csak a háború és onnan történő hazaérkezése után tudta befejezni egyetemi tanulmányait 1947-ben. Akkor viszont már szertefoszlottak a gazdálkodással kapcsolatos remé-nyei, hiszen a földet elvették. Ekkor az egyetem Közgazdaságtudományi karának Gazdasági Szaktanárképző Intézetébe iratkozott és két év múlva megszerezte a me-zőgazdasági szakos tanári diplomát is. 1949-ben megnősült, Thurcsányi Mártát vette feleségül, szeretett nagynénje, a főként Babi néniként ismert Matolcsy Melanie is-mertette őket össze egymással. Két gyermekük született: Dancsházy Zsolt (1951) és Zsuzsa (1954).
Elhelyezkedni azonban képesítésének megfelelően nem tudott. (Az állásinterjúknál az anyja neve: Matolcsy Judit felelet után nem jutott tovább.) Így segédmunkásként dolgozott éveken keresztül, 1956-ig. Közben a "túlélés" érdekében, ha csak tehette, könyvtárba "menekült" (rábukkant például a legrégibb – 250 éves – magyar népmese gyűjteményre, amelyet a sárospataki diákok adtak ki 1931-ben.)
1956 után már kapott tanári állást is, megszakítás nélkül tanított különböző középis-kolákban, köztük a legkedvesebb a nagykátai Damjanich János Szakközépiskola és gimnázium volt, ahol 1960-64 között, majd 1968-83-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított. Bár hiányzott neki a gazdálkodás, az elmélet megvalósításának lehetősége, nagyon szeretett tanítani. Közben folyamatosan képezte magát, 1963-ban megszerezte az ag-rártudományi doktorátust. Igyekezett a család szerény anyagi gyarapodását is bizto-sítani, de a megélhetési gondok ellenére 1972-ben pályázatot alapított a nagykátai szakközépiskola diákjai számára. A pályázat névadója Bereczki Máté lett, aki a 1848-as szabadságharc katonája és egyben gyümölcstermesztő volt. A kihirdetés az iskola névadójának, Damjanich Jánosnak az emlékére december elején történt. (Fontosnak tartotta, hogy április 4. nem csak "hazánk felszabadulásának" emlékünnepe legyen, hanem a tápióbicskei csatának is… ő mindig ez utóbbit ünnepelte e napon…)
Harmincévi házasság után meghalt a felesége, három évre rá újra nősült, Kókai Má-riával élte a következő évtizedeket haláláig.
Nyugdíjasan is vállalt munkát - fizikait és szellemit egyaránt. Nagy energiával, könyvtárakat bújva tervezte a gödöllői a királyi kastély parkjába a virágórát és köré a bolygók mozgását modellező szerkezetet. Megvalósítása nem rajta múlt, hogy részleges elkészülte után egy hirtelen kertrendezéssel eltűnt minden. Különböző lapokban megjelentek elemző írásai, többek között a családi gazdaságokról, a sze-gélyterületek hasznosításáról, a pazarló országról. 2000-ben sikerült kiadnia a fellelt mesegyűjteményt "A vadászó királyrul való história" címmel.
Aztán eljött a már elképezhetetlennek hitt lehetőség: a rendszerváltással kárpótlási földhöz jutott. Hetvenévesen, gigászi feladatot állított maga elé: családi gazdálkodás és tisztességes értékesítés. 12 hektár szántót gondozott, majd ennek felébe meggyet telepített, 200 km-re lakásától, Berettyószetmártonban, nem messze a korábbi Dancs-házy-földektől. Számtalan nehézség: belvíz, fagy, lopások, gazdasági bajok miatt újra és újra ültetett, pótolt – mindig azt, ami eltűnt vagy tönkrement, mindvégig bi-zakodva. Mindehhez a forrást a családi hagyományok, erős hite és a gyülekezeti élet adta. Ezt alapvetően a pasarétit Torockó téri gyülekezet jelenti, de ez kiegészült a kárpátaljai gyülekezettel való kapcsolattal. Azzal a Tivadarfalvával, amely a "szülő-faluként" szolgáló Tekeháza szomszédságában van. Havonta járt át és vitt facseme-tét, ruhát, de mindenekelőtt könyvet, kazettát az ottani oktatáshoz és hitélethez. Na-gyon sokat jelentettek számára e látogatások.
Erősen vágyott rá, hogy unokáihoz minél közelebb kerüljön. Amire évtizedekkel korábban sok más, fontosnak tartott elfoglaltsága miatt nem talált időt, később igye-kezett pótolni. Kereste a kapcsolódási pontokat velük, mint mindenkivel. Külön színfoltot jelentett életében a dédunokáival való együttlét. Életeleme volt, hogy hasznosítsa magát. Külön örömet jelentett számára kortársain kívül a rokonság fiata-labb tagjaival való találkozás. Földi maradványai oda kerültek, ahová leginkább tar-tozónak érezte magát, a Farmosi családi temetőbe.
