← VISSZA
Szülei Életrajz: Egyebek
Matolcsy Melanie
- Matolcsy Miklós (1869-1938)
- Éberling Nagy Pálma (1874-1936)
- Szülei (dr. Matolcsy Miklós professzor és Éberling-Nagy Pálma, a vakok anyja) hetedik gyerekeként 1908. április 7.-én - ez akkor Nagypéntekre esett – látta meg a napvilágot Budapesten. Gyerekkorát részben Farmoson, szülei házában és birtokán töltötte, másrészt Pesten, ahol szintén volt a családnak egy lakása, mivel apját munkája (hivatása és professzori pozíciója) Pesthez is kötötte. Az első világháborút és a Tanácsköztársaságot gyerekként Farmoson élte meg, de egész életre szóló benyomást tettek rá a faluba rendszeresen érkező halálhírek, a jól ismert családok veszteségei, apák, fiúk sírva gyászolása. Alsó osztályokat magántanulóként végezte, de Pesten, a Deák téri iskolában vizsgázott. Felsőbb osztályait az Aszódi evangélikus leánynevelő intézetben végezte. Ezt követően Farmoson dolgozott apja gazdaságában és bekapcsolódott az ismerős vidéki és pesti polgári családok fiatalságának társadalmi életébe. Későbbi férjét, dr Kádár Mihályt 3 éves kora óta ismerte, aki – két bátyjának, Tamásnak és Mátyásnak – volt a házitanítója és jó barátja, de csak 21 éves korában kezdett „felfigyelni” rá, és kiderült, hogy ez a kiemelt figyelem kölcsönös, ami elvezetett az esküvőig (1930. Június 1.) Három leányuk született: Judit, Éva és Sára. Szüleihez hasonlóan ők is kétlaki életre rendezkedtek be, Farmoson építettek egy házat, Pesten béreltek egy lakást (Férje akkor már szülész főorvos volt Pesten) a Ráday utcában. A háború, a kommunisták hatalomra jutása az ő családját is megviselte. Farmosi házukat elvették, pesti lakásukba több társbérlőt, albérlőt helyeztek be, férjét az első hazai koncepciós perben (szovjet ellenes izgatás, a demokrácia megdöntésére tett kísérlet) elítélték. 1945 őszén két bátyját, Tamást és Mátyást az amerikaiak Németországban elfogták és átadták a magyar hatóságoknak. Itthon látványos, hangos népbírósági tárgyalások folytak ellenük. Mivel családjaik Németországban maradtak, ő látogatta a börtönben őket, vitt nekik élelmet és azon dolgozott, hogy segítsen megszöktetni őket. Tamást sikerült is, aki ezután családjával együtt Brazíliába, majd az USA-ba emigrált. Családja eltartása érdekében pékárú kihordással, sütemények kiszállításával keresett pénzt, majd egyházi pénzbeszedőként, büfékben kisegítőként is dolgozott Az államosítások után állami vállalatokhoz, szövetkezetekhez nem tudott elhelyezkedni, férje és két bátyja miatt politikailag megbízhatatlan volt. Később egy barátnője segítségével, meghamisított személyi adatokkal Kiskunlacházán Közép-magyarországi Üzemi Élelmezési Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. Lányait felnevelte, kitanítatta, férjhez adta. Férje 1953-ban kiszabadult a börtönből, de Pestre nem költözhetett, onnan kitiltották. Vidéken, kis falvakban dolgozott körzeti orvosként, nyugdíjazása után visszaköltözött a Ráday utcába, 1968-ban halt meg.
Matolcsy Melanie a szűkebb és tágabb család központja, összetartója volt egész életében. Megírta a farmosi Matolcsy család történetét, négy kötetes, több száz (mintegy 500) oldalas „Családunk története” című összeállításban. A felmenő ágak a 19. századon átívelnek, a 20. századnak pedig a családi történéseken túl olyan társadalmi és szociológiai hátterét adja, amilyen nem sok maradhatott fenn ebből az önsorsrontó időszakból. Kiváló íráskészsége, stílusérzéke, szellemessége teszi könnyen olvashatóvá és a család újabb generációi számára érthetővé a lassan elsüllyedt múltat. A farmosi családi temetőnek hosszú évekig volt a Temető közösségi Intézője, ő szervezte meg az évi közgyűléseket, jelentős szerepe volt abban, hogy a temető a jelen formájában fennmaradt és működik.