← VISSZA

Matolcsy Zsuzsa, Deák Istvánné


  • Szülei
    • Matolcsy Tamás (1901-1966)
    • Viczián Ilona (1908-1999)
  • Életrajz:
      Szüleinek (Matolcsy Tamás és Viczián Ilona) első gyermekeként 1929. november 8.-án született Budapesten (Később még négy testvére született: Eszter, Ilona, Katalin és Sándor). Szülei kétlaki életét (Budapesten a Tisztviselő telepen és Farmoson az Alsóházban) természetesnek véve egyszerre szocializálódott a falusi (paraszt) és városi (polgári középosztály) igen eltérő világban élő kortársaihoz. Gyermekkorától kezdve vezéregyéniség volt mindkét „körben”. Az iskolában jól tanult. Korai serdülő éveiben már csinos, nőies egyénisége felkeltette a fiúk érdeklődését. 13 éves korában ismerkedett meg későbbi férjével (Deák Istvánnal, családi becenevén Dudival), aki akkor 18 éves gimnazista diák volt. 15 évesen – családjával együtt – az orosz front elől nyugatra, Sopronon keresztül Bajorországba menekültek. A családot Altötting mellett egy tanyán fogadták be, Zsuzsa Altöttingben (az Angol Kisasszonyok zárdájában) az apácák által működtetett gimnáziumba járt, ott is érettségizett. Felfigyeltek rajzkészségére, szépen rajzolt és festett. Közben itthon Dudi orosz fogságba került, kihurcolták a Szovjetunióba, ahonnan két év múlva tudott hazajönni. Levelezés révén megtalálták egymást és Zsuzsa, Dudi hívására – hamis papírokkal – 1948 -ban hazaszökött” Magyarországra és összeházasodtak. Először Kispesten laktak, majd átköltöztek Budára, a II. kerületi Kuruclesi útra. Két gyerekük született: István (1949) és Zsuzsi (1951). Zsuzsa egy asztali-lámpa készítő kisipari szövetkezetben dolgozott, lámpaernyőket festett. Zsuzsa családi „központ” volt, összetartotta férje, szülei (Matolcsy, Viczián) családjainak Pesten élő tagjait. Egyik unokatestvérét – Matolcsy Mátyást, aki kitelepített volt és nem lakhatott Pesten – nem kis veszélyt vállalva befogadták lakásukba. 1956-ban, a forradalom leverése után elmenekültek Magyarországról és kivándoroltak az USA-ba, ahol szüleik éltek. Amerikában a nulláról kellett újrakezdeni: nem tudtak angolul, nem volt munkájuk, Dudit tüdő problémák miatt 9 hónapig szanatóriumba kezelték. Zsuzsa segédmunkás lett egy idősek otthonában (Masonic Home), ahol takarított, mosogatott, majd fokozatosan haladt felfelé a lépcsőn, az idős gondozottak imádták, új-féle programokat talált ki, szervezett meg számukra, mígnem 25 év után programigazgatóként ment nyugdíjba. Közben Dudi is elhelyezkedett a Wallingfordi városházán és a város közműveinek műszaki vezetője lett. Stabil, biztonságos, jómódú életet biztosítottak a családnak. Zsuzsa Amerikában is központi, összetartó személyiséggé vált nemcsak a család, hanem az amerikai magyar közösség, baráti körük számára is. Otthonuk mindig nyitva állt az érkezők előtt (Magyarországról érkezők előtt is), mindenkin segítettek, aki csak rászorult. Nyugdíjba vonulásuk után leköltöztek Floridába (Sarasotába), ahol igen kiterjedt magyar közösség élt. Minden évben hazalátogattak Magyarországra, minden alkalommal leutaztak Farmosra és végakaratuk is az volt, hogy ott kívánnak nyugodni és a család újabb generációi részére összekötő kapocsként szolgálni. 2008. szeptember 9. -én – pontosan 60 évvel esküvőjük után – a Pestlőrinci római katolikus plébánia templomban, ahol esküvőjüket is tartották, ünnepélyesen megerősítették esküjüket a meghívott családtagok, barátok jelenlétében. 2015-ben két hónappal férje halála után követte őt.
  • Egyebek
  •